I. rész — Helyzetkép

Magyar Péter miniszterelnök szeptember 26-án, szolnoki országjárásán jelentette be, hogy a kormány 10 milliárd forintos várólista-csökkentési programot fogadott el. A program még idén elindul, és legkésőbb január 1-jétől látható eredményt kell hoznia. Elsőként ott csökkentenék a várakozást, ahol a leghosszabbak a listák: a csípő- és térdprotézis-műtéteknél, valamint a szürkehályog-műtéteknél. A keretből kapacitást bővítenek és új orvosi csapatokat állítanak fel, a beavatkozásokat szükség esetén éjszaka is elvégzik. Ha a program eredményes, más területekre is kiterjesztik. A miniszterelnök felidézte a kormány vállalását is: a járóbeteg-szakellátásban legfeljebb két, a fekvőbeteg-ellátásban legfeljebb hat hónap várakozás. „Ettől ma még messze vagyunk” — tette hozzá. Azt is közölte, hogy 2027-ben 500 milliárd forinttal több jut az egészségügyre, mint 2026-ban. A Telex a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) honlapjáról idézte, hogy április elején 9602 ember várt hatvan napnál régebben csípőprotézis-műtétre, szeptember közepén pedig már 10 607 beteg szerepelt a listán.

A program tehát romló trendre reagál. A MIAK az elmúlt hónapokban többször írt a várólistákról. Augusztusban a rendszerszintű kiinduló állapotfelmérést (mihez mérjük a sikerét?), szeptember 20-án a fizetős soron kívüliség tilalmát, a nyilvános várólista-adatot és a köz- és magánellátás közötti átjárás szabályát (a tiltás kevés) javasolta. Ez az elemzés ezeket nem ismétli meg. Most egy konkrét, pénzzel és határidővel ellátott programról van szó. A kérdés az, hogyan lehet ezt úgy megtervezni, hogy januárban el lehessen dönteni: működött-e. Két nappal korábban, szeptember 24-én a HVG arról számolt be, hogy a Humánreprodukciós Igazgatóság (HRI) először tette közzé intézményenként a 13 állami lombikcentrum eredményességét.

A MIAK olvasata: a 10 milliárd forint önmagában sem sok, sem kevés. Az számít, hány többletműtétet vásárol, és ez valóban több-e annál, amit a kórházak a program nélkül is elvégeztek volna. Az is számít, mi marad belőle január után. A lombikcentrumok adatai pedig megmutatják, hogy az intézményenkénti, nyilvános eredményközlés a magyar egészségügyben is megvalósítható.

II. rész — Szakkönyvi megalapozás

Három forrás adja az értelmezési keretet. Elias Mossialos (a London School of Economics egészségpolitikai professzora) és szerzőtársai Health Systems Governance in Europe című kötete az uniós munkaidő-irányelv egészségügyi hatásait tárgyalja. Idéz egy vizsgálatot, amely szerint az egy éjszaka alvásától megfosztott sebészek szimulált műtétnél több hibát vétettek és lassabban dolgoztak. Hans Okkels Birk és szerzőtársai a dán egészségügyről szóló 2024-es országjelentésben leírják, hogyan működik a várakozási garancia, és miért kezdtek újra nőni a várakozási idők. Ha nincs elég személyzet, a garancia is tarthatatlanná válik. Reinhard Busse (a berlini műszaki egyetem egészségügyi menedzsment professzora) és szerzőtársai Improving Healthcare Quality in Europe című kötete a nyilvános, intézményi szintű eredményközlés két hatásmechanizmusát mutatja be. A betegek a jobb szolgáltatót választhatják, a gyengébb intézmények pedig a lemaradásuk láttán javítanak. A részletes szakkönyvi tárgyalás — szerzőnként, idézetekkel — a 6.4 Szakkönyvi részletezés szakaszban található.

III. rész — A MIAK konkrét javaslata

A MIAK három mérhető intézkedést javasol. Közös céljuk, hogy a január 1-jei „látható eredmény” ne hangulat, hanem ellenőrizhető tény legyen, és hogy a program tartós kapacitást hagyjon maga után.

3.1 Nyilvános programterv kiindulási állapottal és beavatkozásonkénti egységköltséggel (közzététel 2026. október 31-ig)

A MIAK azt javasolja, hogy az Egészségügyi Minisztérium és a NEAK a program indulásakor tegyen közzé egy rövid, nyilvános programtervet. Ebben három beavatkozásra (csípőprotézis, térdprotézis, szürkehályog-műtét) szerepeljen a szeptemberi kiindulási állapot: a listán lévők száma, közülük a hatvan napnál régebben várók száma és a középső beteg várakozási ideje. A tervben rögzíteni kell a mérés pontos definícióját is. A nyilvános beszámolókból ma nem egyértelmű, hogy a szeptemberi 10 607-es szám csak a hatvan napon túl várókat jelenti-e, vagy a teljes listát. Ha ez nincs előre rögzítve, januárban bármilyen eredmény kihozható. A terv mondja meg azt is, hány többletbeavatkozást vásárol a program beavatkozás-típusonként és intézményenként, és ebből mekkora az egy beavatkozásra jutó többletköltség. Szemléltetésül: ha a teljes 10 milliárd forint csak a hatvan napon túl váró csípőprotézis-betegekre jutna, az betegenként körülbelül 940 ezer forint lenne. A programnak meg kell mondania, hogy ez a rendes finanszírozás kiegészítése vagy a műtét teljes díja. Végül a terv határozza meg, mit tekint sikernek január 1-jén, például a hatvan napon túl várók számának meghatározott százalékos csökkenését. A javaslat az E3 várólista-transzparencia és a G1 adatvezérelt költségvetés programpontot alkalmazza egy konkrét, határidős programra. Az adatok technikai alapja az E2 digitális egészségügyi rendszer.

3.2 Többletteljesítmény-szabály és az éjszakai műtétek feltételei (a program indulásától)

A MIAK azt javasolja, hogy a program csak a valódi többletet finanszírozza. Minden részt vevő intézménynél rögzíteni kell az előző tizenkét hónap havi átlagos műtétszámát a három beavatkozásban. A programforrás csak az e fölötti műtétekre járjon. Ugyanezekben a kórházakban havonta figyelni kell a többi tervezett műtét várólistáját is. Ha a műtőket, altatóorvosokat és műtősnővéreket más ellátásokból csoportosítják át, a csípőlista rövidül, de más betegek várnak tovább. Ez nem várólista-csökkentés, csak a sor átrendezése. Az éjszakai műtétekhez három feltétel kell. Először: az éjszakai csapat nem jöhet ügyeletből vagy nappali műszak után, a munkaidő-irányelv szerinti pihenőidőt be kell tartani. Mossialos és szerzőtársai éppen azt mutatják be (lásd 6.4.1), hogy a kialvatlan sebész többet hibázik. Azt is dokumentálják, hogy Magyarországon korábban bevett volt a 24 órás ügyelet utáni rendes műszak. Másodszor: a többletmunka legyen önkéntes és külön díjazott. Ide tartoznak az altatóorvosok, a műtős- és az osztályos ápolók is, akik a beteget éjszaka és másnap ellátják. Harmadszor: a programban végzett műtétek szövődményeit, harminc napon belüli visszavételeit és újraműtéteit külön kell mérni. A munkaidőn kívül végzett beavatkozásokat pedig a nappaliakkal kell összevetni. A javaslat az E6 nővér-megtartási csomaghoz kapcsolódik: a kimerült ápolói kar nem bír el egy tartósan éjszakai műszakokra épülő programot.

3.3 Január 1. után: tartós kapacitás és a lombikminta kiterjesztése (nyilvános értékelés 2027. február 28-ig, első intézményi eredményjelentés 2027 végéig)

A MIAK azt javasolja, hogy a program januári értékelése nyilvános legyen, és előre rögzített szempontok szerint döntsön a folytatásról. A szempontok: teljesült-e a célérték, valódi többlet volt-e, nem romlott-e más várólista, és nem nőtt-e a szövődmények aránya. A kiterjesztés feltételét is most kell leírni, nem januárban. Ha a program működik, a 2027-es költségvetési törvényjavaslatban a Kormány nevezze meg, az 500 milliárdos többletből mennyi megy tartós műtéti kapacitásra: műtőkre, személyzetre és a műtét utáni ellátásra. Birk és szerzőtársai dán tapasztalata (lásd 6.4.2) szerint a várakozási idők másfél évtizedes csökkenés után újra nőni kezdtek, amikor elfogyott a személyzet. Kapacitás nélkül a garancia is tarthatatlan. A második elem a lombikminta kiterjesztése. A HRI intézményenként és összehasonlítható referenciacsoporttal tette közzé az eredményeket, a HVG pedig a kis esetszám torzító hatására is felhívta a figyelmet. Ugyanez a módszer alkalmazható a csípő- és térdprotézis-, valamint a szürkehályog-műtétekre is. Intézményenként évente meg kell jelennie a szövődmény-, újraműtéti és visszavételi aránynak, kockázatkorrekcióval. Hosszabb távon a betegek által jelentett kimeneti mérőszámokat (PROM — patient-reported outcome measures, például a műtét utáni járásképesség és fájdalom) is közölni kell. Busse és szerzőtársai elemzése (lásd 6.4.3) szerint az ilyen közlés ott hat leginkább, ahol a kiinduló teljesítmény gyenge. A lombikcentrumok adatai a DM2 családtámogatási hatásvizsgálat programpontnak is alapot adnak. A lombikprogram mint családpolitikai eszköz eredményessége most először mérhető intézményi szinten. A tervezett műtétek eredményközlése a G20 hatásvizsgálati rendszer (Drucker-audit — utólagos mérleg arról, hogy egy intézkedés tényleg a várt eredményt hozta-e) logikáját viszi át az egészségügyre.

A három javaslat közös elve, hogy egy határidős programnak előre kell tudnia, mihez méri magát, mit vásárol és mi marad utána. A dán tapasztalat szerint a várakozási idő akkor csökken tartósan, ha mögötte kapacitás és személyzet áll. Mossialosék a fáradt csapat kockázatára figyelmeztetnek. Busséék szerint pedig az intézményi eredmények nyilvánossága önmagában is javulást indít el. Ez a lombikcentrumoknál már most látszik.

IV. rész — Várható hatások és kockázatok

Dimenzió Várható hatás Kockázat
Betegek A hatvan napon túl várók száma a három beavatkozásban mérhetően csökken; a műtéti eredmény intézményenként láthatóvá válik Ha a kapacitást más ellátásokból csoportosítják át, más betegcsoportok várnak tovább
Betegbiztonság Az éjszakai műtétek szövődményei külön mérve, időben kiderül, ha a munkaidőn kívüli műtét kockázatosabb A januári határidő nyomása a pihenőidő megsértésére és a betegválogatás lazítására ösztönözhet
Egészségügyi dolgozók Önkéntes, külön díjazott többletmunka; a tartós kapacitás 2027-től kiszámíthatóbb munkarendet ad Egy kampányszerű, éjszakai műszakokra épülő program gyorsítja a kiégést és az elvándorlást
Költségvetés A beavatkozásonkénti egységköltség nyilvános, a 2027-es többletforrás egy része tartós kapacitásra kerül Az egyszeri pénz után visszaáll a korábbi állapot, és a várólista újra nő
Intézmények Az eredménylista a gyengébb kórházakat javításra ösztönzi, ahogy a lombikcentrumoknál már elindult a tapasztalatcsere Kockázatkorrekció nélkül a súlyosabb betegeket ellátó intézmények igazságtalanul rossz helyezést kapnak, és kerülhetik a nehéz eseteket

A fő mérlegelési kérdés a gyorsaság és a tartósság viszonya. A január 1-jei határidő politikailag érthető, és a betegeknek is jó, ha hamar sorra kerülnek. Három hónap azonban kevés idő új kapacitás felépítésére. A gyors eredmény legolcsóbb útja az, ha a meglévő orvosok és ápolók többet dolgoznak, vagy ha más listákról csoportosítanak át. Az első a kimerülés és a betegbiztonság kockázatát hordozza. A második pedig csak áthelyezi a problémát. Ezért kell a 3.2 pont többletteljesítmény-szabálya és a szövődmények külön mérése.

A második kérdés az eredményközlés igazságossága. A lombikcentrumok adatainál a HRI maga jelezte, hogy a betegösszetétel eltérései torzíthatják a képet, a HVG pedig a kis esetszám hatására figyelmeztetett. A HRI ezért alkalmazott referenciacsoportot, amely csak a 25–36 év közötti betegeket tartalmazza, meghatározott klinikai feltételekkel. A protézis- és szemműtéteknél ugyanez szükséges: életkor, társbetegségek és esetszám szerinti korrekció nélkül az eredménylista félrevezet. A harmadik kérdés a folytatás. Ha a januári értékelés nem nyilvános, a program sikerét utólag bárhogyan lehet értelmezni. Ha a folytatás feltételei nincsenek előre leírva, a döntés a pillanatnyi politikai hangulattól függ, nem az adatoktól.

V. rész — Mérhetőség és összegzés

5.1 Mit érdemes követni? (javasolt KPI-k)

A MIAK az alábbi teljesítménymutatókat (KPI-kat, angolul: Key Performance Indicator) javasolja követésre:

  • Hatvan napon túl várók száma: csípőprotézis-, térdprotézis- és szürkehályog-műtétre, 2027. január 1-jén a 2026. szeptemberi, előre definiált kiindulási értékhez képest, intézményi bontásban. Javasolt célérték: a programtervben rögzített csökkenés teljesülése, és a trend megfordulása mindhárom beavatkozásban.
  • Valódi többlet aránya: a programban finanszírozott műtétek hány százaléka haladja meg az intézmény előző tizenkét havi átlagát. Javasolt célérték: 100%. Ugyanezekben az intézményekben a többi tervezett műtét várólistája nem nőhet.
  • Betegbiztonság: a programban végzett műtétek harminc napon belüli visszavételi és újraműtéti aránya, a munkaidőn kívül és a nappal végzett műtétekre külön. Javasolt célérték: a munkaidőn kívüli műtétek aránya nem rosszabb a nappaliakénál.
  • Tartós kapacitás: a 2027-es költségvetésben tartós műtéti kapacitásra elkülönített összeg és a 2027 végén is működő többlet műtőkapacitás. Javasolt célérték: a várakozás 2027 folyamán sem nő vissza a szeptemberi szintre.
  • Intézményi eredményjelentés: hány tervezett műtéti típusra jelenik meg a lombikcentrumokéhoz hasonló, kockázatkorrigált intézményi eredménylista. Javasolt célérték: legalább a három programbeavatkozásra 2027 végéig.

5.2 Összegzés

A MIAK üdvözli, hogy a kormány célszámhoz és határidőhöz kötött programot indított. Ez ritka és jó kiindulópont a számonkéréshez. A program akkor lesz ellenőrizhető, ha október végéig nyilvános lesz a kiindulási állapot, a pontos mérési definíció, a vásárolt többletműtétek száma és egységköltsége. A pénzt csak a valódi többletre szabad adni, az éjszakai műtéteket pedig csak kipihent, önként vállaló csapatok végezhetik, külön mért szövődményekkel. Januárban nyilvános értékelésnek kell döntenie a folytatásról. A 2027-es többletforrásból tartós kapacitásnak kell születnie, és a lombikcentrumoknál bevezetett intézményi eredményközlést ki kell terjeszteni a protézis- és szemműtétekre.

Két MIAK-alapérték mozog itt. Az adatvezéreltség azért, mert egy határidős program eredménye csak előre rögzített kiindulóponthoz és definícióhoz mérhető. E nélkül januárban a siker és a kudarc egyaránt állítható lesz. Az elszámoltathatóság pedig azért, mert a lombikcentrumok példája megmutatta: ha az intézményi eredmény nyilvános, a gyengébb intézmények maguk kezdenek javítani. Ugyanez az elv a várólista-program pénzének felhasználására és a műtétek minőségére is alkalmazható.

VI. rész — Indoklások és további források

6.1 A sajtó keretezése spektrumonként

A balliberális sávban a Telex önálló, tárgyszerű cikket közölt a programról. A kormányzati bejelentés elemei mellé a NEAK honlapjáról a csípőprotézisre várók számának alakulását is odatette. Ezzel a hírt egy mérhető, romló trend kontextusába helyezte. A 444.hu a szolnoki rendezvényről szóló hosszú tudósításában csak néhány mondatban említette a programot. A lap „több tízmilliárd forintos” programról írt, ami eltér a Telex által közölt tízmilliárdos összegtől. A tudósítás súlypontja a kata átalakítása, a vagyonadó és az elszámoltatás volt. A Népszava a tojásdobálást állította a címbe. Az egészségügyből azt emelte ki, hogy a miniszterelnök jelezte Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszternek: kormányfőként is tesz majd előre be nem jelentett kórházlátogatásokat. A várólista-programot a letöltött cikk nem említette. A HVG szeptember 24-i cikke a lombikcentrumok intézményi összehasonlításáról részletes, adatgazdag elemzést adott. A javuló országos eredmények mellett a módszertani korlátokat és a petesejt-donáció hiányát is bemutatta.

A közéleti (24.hu, Index, ATV) és a gazdasági sáv (Portfolio) cikkei nem szerepeltek a téma forrásai között. A kormánypárti-konzervatív sáv (Magyar Nemzet, Mandiner) a monitorozott napon a témát nem helyezte a középpontba. A teljes spektrumon közös vonás, hogy a program részleteiről egyik lap sem közölt többet a bejelentésnél. Nem derül ki, hány műtétet vásárolnak, mely kórházakban, milyen egységáron, és mihez mérik januárban az eredményt. Ez a hiány maga is érv a 3.1 pontban javasolt nyilvános programterv mellett.

6.2 Tények és adatok

Adat Érték Forrás
A várólista-csökkentési program kerete 10 milliárd forint (a 444.hu tudósítása szerint „több tízmilliárd”) Telex, 444.hu, 2026. szeptember 26.
Első célterületek csípő- és térdprotézis-, szürkehályog-műtétek Telex, 444.hu, 2026. szeptember 26.
Határidő a program még idén indul, legkésőbb január 1-jétől látható eredmény Telex, 2026. szeptember 26.
Kormányzati vállalás a maximális várakozásra járóbeteg-szakellátás: 2 hónap; fekvőbeteg-ellátás: 6 hónap Telex, 2026. szeptember 26.
Többletforrás az egészségügynek 2027-ben +500 milliárd forint 2026-hoz képest Telex, 2026. szeptember 26.
Hatvan napnál régebben csípőprotézisre várók, 2026. április eleje 9602 fő Telex, a NEAK adatai alapján
Csípőprotézisre várók, 2026. szeptember közepe 10 607 fő (a közlésből nem egyértelmű, hogy csak a hatvan napon túl várókat jelenti-e) Telex, a NEAK adatai alapján
Állami lombikcentrumok száma 13 (az állam 2022-ben vette át a centrumokat) HVG, 2026. szeptember 24.
Becsült kumulatív élveszülési arány, 2024 Magyarország 26,4%; európai átlag (ESHRE, 2020) 32,3% HVG, 2026. szeptember 24.
Klinikai terhességi arány friss embriótranszfernél, referenciacsoport, 2025 országosan 35,03%; intézményenként 23,4% és 50,4% között HVG, a HRI adatai alapján
Klinikai terhességi arány fagyasztott embriótranszfernél, 2025 országosan 31,5%; intézményenként 13,2% és 53,6% között HVG, a HRI adatai alapján
Az országos átlagnál jobban teljesítő lombikcentrumok 13-ból 8 HVG, a HRI adatai alapján

Két megjegyzés tartozik a számokhoz. Egyrészt a csípőprotézis-adatoknál a Telex szövege szerint áprilisban a hatvan napnál régebben várók száma volt 9602. A szeptemberi 10 607-es szám a megfogalmazás alapján a teljes listát is jelentheti. Ez a különbség pontosan az a definíciós kérdés, amelyet a 3.1 pontban javasolt programtervnek előre rögzítenie kell. Másrészt a lombikcentrumok referenciacsoportja a 25–36 év közötti, legalább hat leszívott petesejttel rendelkező, műtéti spermiumkinyerés nélkül kezelt betegekből áll. A HVG a kis forgalmú centrumoknál külön jelezte, hogy egyetlen eset is több százalékponttal mozdíthatja el az éves arányt. A magyar átlag az európainál alacsonyabb, de a HVG szerint ezt részben az magyarázza, hogy Magyarországon 45 éves korig engedélyezett a saját petesejttel végzett állami kezelés, a legtöbb országban csak 40 éves korig.

6.3 Szakpolitikai vetületek

  • Egészségügy (programpontok) — a várólista-program kiindulási állapota, többletjellege és az éjszakai műtétek személyzeti feltételei, a tervezett műtétek intézményi eredményközlése (programpont ID: E3, E2, E6);
  • Demográfia (programpontok) — a lombikprogram mint családpolitikai eszköz eredményességének mérése az intézményi adatok alapján (programpont ID: DM2);
  • Gazdaság (programpontok) — a 10 milliárdos keret egységköltsége, a 2027-es 500 milliárdos többletforrás tartós kapacitásra fordított része és a program utólagos értékelése (programpont ID: G1, G20).

6.4 Szakkönyvi részletezés

6.4.1 Elias Mossialos és szerzőtársai: Health Systems Governance in Europe

A kötet egészségügyi szakembereknek szóló fejezete az uniós munkaidő-irányelvet tárgyalja. Az irányelv a napi és heti minimális pihenőidőt, a maximális heti munkaidőt, valamint az éjszakai és a váltott műszakos munka egyes szabályait rögzíti, és az egészségügy minden dolgozójára vonatkozik. A szerzők szerint egy nemzedékkel korábban az orvosok rendkívül hosszú műszakokban dolgoztak, ami saját és betegeik egészségét is veszélyeztette. Egy általuk idézett vizsgálatból:

„surgeons who missed a night’s sleep made 20% more errors and took 14% longer to perform a simulated operation than those at the start of a shift.”

Vagyis az egy éjszaka alvásától megfosztott sebészek szimulált műtétnél 20 százalékkal több hibát vétettek, és 14 százalékkal lassabban dolgoztak, mint a műszakjuk elején lévők. A kötet külön keretes írásban mutatja be a magyar helyzetet a 2000-es évek közepén. Akkoriban gyakori volt, hogy az orvos huszonnégy órás ügyelet után kezdte meg rendes nyolcórás műszakját. A Magyar Orvosi Kamara becslése szerint mintegy 25 ezer orvost érintett a vitatott ügyeleti szabályozás. Egy angol esettanulmány azt is mutatja, hogy a munkaidő-szabályok betartása végül az ellátás átszervezését követelte meg, mert a vezető orvosok éjszakai beosztása hosszú távon nem volt fenntartható.

A kötet egy másik fejezete a várólisták kezelésére létrehozott külföldi ellátási programokat tekinti át. Anglia 2001 és 2003 között két rövid életű programmal küldött várólistás betegeket Németországba, Franciaországba és Belgiumba. Norvégia három évig működtetett hasonló „betegelhelyezési hidat”. Írország viszont 2002 óta tartós alapot működtet a várólistás betegek ellátásának megvásárlására. A magyar programra fordítva: az éjszakai műtét csak akkor biztonságos, ha a csapat kipihent és önként vállalja, a gyorsító programok pedig vagy rövid kampányok maradnak, vagy tartós intézménnyé válnak. A 3.2 és a 3.3 pont ezt a két tanulságot építi be.

📖 Forrás: Elias Mossialos, Govin Permanand, Rita Baeten, Tamara Hervey (szerk.): Health Systems Governance in Europe — The Role of European Union Law and Policy

6.4.2 Hans Okkels Birk és szerzőtársai: Denmark: Health System Review (2024)

A dán országjelentés szerint Dániában a betegnek joga van a diagnózisra harminc napon belül, és további harminc napon belül a kezelésre. Ha a régió ezt saját kórházaiban nem tudja biztosítani, köteles tájékoztatni a beteget arról, hogy más állami vagy magánkórházban is kezeltetheti magát a régió költségén. A magánkórházak a régiókkal kötött szerződések alapján a várakozási garancia tartalékkapacitásaként működnek. A tervezett műtétek szokásosan 5 százalékát végezték, 2022-ben azonban a járvány és az ápolói sztrájk miatt már 10 százalékát. A jelentés szerint a tervezett műtétek átlagos várakozási ideje 2005 és 2019 között csökkent, azóta viszont nő. Az ok a járvány alatt felhalmozódott elmaradás mellett a személyzethiány: 2022-ben mintegy 4700 ápolói állás volt betöltetlen, és a hiány miatt műtéteket kellett lemondani. A szerzők egyértelmű következtetést vonnak le:

„If capacity cannot be increased, patient rights regarding waiting time guarantees etc. may need to be revised.”

Vagyis ha a kapacitás nem bővíthető, a várakozási garanciához kötött betegjogokat is felül kellhet vizsgálni. A jelentés arra is figyelmeztet, hogy a tevékenységalapú finanszírozás a tevékenység puszta növelésére ösztönzött, nem a betegnek értéket teremtő ellátásra. Ezért a dán régiók 2017-től nagyrészt felváltották egy szélesebb teljesítménymutatókra épülő modellel. Ennek része a betegek által jelentett kimeneti mérőszámok fejlesztése, többek között a csípő- és térdprotézis-műtétekre. A magyar programra fordítva: a kormány két- és hathónapos vállalása a dán garanciához hasonló cél, de csak tartós kapacitással és személyzettel tartható. A csak a darabszámot jutalmazó program pedig a mennyiséget növeli, nem feltétlenül az eredményt. Ezért köti a 3.3 pont a folytatást tartós kapacitáshoz és intézményi eredményméréshez.

📖 Forrás: Hans Okkels Birk és szerzőtársai: Denmark: Health System Review (Health Systems in Transition, 2024)

6.4.3 Reinhard Busse és szerzőtársai: Improving Healthcare Quality in Europe

A kötet nyilvános eredményközlésről szóló fejezete három ismérvet ad. A közlés a nagyközönségnek szól, azonosítható intézményekről vagy szakemberekről, rendszeresen gyűjtött, összehasonlító adatok alapján. Két hatásmechanizmust különít el. A kiválasztási úton a betegek a jobb szolgáltatót választják. A változási úton a gyengébb intézmények a társaikhoz mért lemaradásukat látva javítanak, amit a hírnévvesztés veszélye is ösztönöz. A szerzők összefoglalója szerint a nyilvános közlés a halálozás kis mértékű csökkenésével jár együtt, bár a bizonyítékok minősége közepes vagy gyenge:

„Public reporting has been found to be more effective if baseline performance is low.”

Vagyis a nyilvános közlés ott hatékonyabb, ahol a kiinduló teljesítmény alacsony. A fejezet nem szándékolt hatásokat is említ, például a kódolási és visszavételi gyakorlat megváltozását, valamint azt, hogy a betegek, különösen az idősebbek és a hátrányosabb helyzetűek, ritkán használják az ilyen adatokat. A hatásos közléshez könnyen elérhető információ, érvényes és megbízható mutatók kellenek. A kötelező szabályozás segít elérni, hogy minden szolgáltató benne legyen, és az adatok jó minőségűek legyenek. A magyar lombikcentrumoknál a változási út már működni látszik: a HVG szerint az intézetek az adatok megismerése után elkezdték megosztani egymással a tapasztalataikat. A protézis- és szemműtéteknél, ahol az intézmények közötti különbségekről ma semmilyen nyilvános adat nincs, a 3.3 pont szerinti közlés éppen a gyenge kiinduló helyzetből indulna. A kódolási torzítás veszélye miatt a mutatóknak a NEAK finanszírozási adataiból és az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térből (EESZT), nem az intézmények önbevallásából kell származniuk.

📖 Forrás: Reinhard Busse, Niek Klazinga, Dimitra Panteli, Wilm Quentin (szerk.): Improving Healthcare Quality in Europe — Characteristics, effectiveness and implementation of different strategies

6.5 Nemzetközi összehasonlítás

A várakozási garancia és a nyilvános eredményközlés több európai országban együtt működik. Dániában a harminc plusz harminc napos garancia mellé a lakossági egészségügyi portál a várakozási időkről és minőségi mutatókról is tájékoztat, így a beteg a szabad kórházválasztási jogát valós adatok alapján gyakorolhatja. Busse és szerzőtársai szerint kidolgozott nyilvános eredményközlési rendszer működik az Egyesült Királyságban (nhs.uk), Hollandiában (kiesbeter.nl), Németországban (weisse-liste.de) és Dániában (sundhed.dk). A 2004 után csatlakozott tagállamok közül viszont kevés ilyen kezdeményezés ismert, főként a balti államokban. Észtország minőségi bónuszrendszere a nyilvános közlést pénzügyi ösztönzővel kapcsolja össze. A lombikcentrumok magyar összehasonlítása ebben a mezőnyben előrelépés. A HRI a nemzetközi összehasonlításokhoz az Európai Humán Reprodukciós és Embriológiai Társaság (ESHRE) által is használt mutatót, a becsült kumulatív élveszülési arányt közli.

A gyorsító programok tartósságára is van nemzetközi tapasztalat. Mossialosék szerint Anglia és Norvégia a 2000-es évek elején néhány évig működő programokkal próbálta rövidíteni a várólistát. Írország 2002-ben létrehozott alapja viszont tartós intézménnyé vált. A dán példa azt mutatja, hogy még egy jól működő garancia is kiürül, ha a személyzet elfogy. A magyar program ezért ne csak azt mérje, mennyit rövidül a lista január 1-jéig, hanem azt is, hogy 2027 végén is rövidebb-e.

6.6 Kapcsolódó MIAK-programpontok

Egészségügy

  • E3 — Várólisták transzparenciája
  • E2 — Digitális egészségügyi rendszer
  • E6 — Nővér-megtartási csomag

Demográfia

  • DM2 — Családtámogatás hatásvizsgálata

Gazdaság

  • G1 — Adatvezérelt költségvetés
  • G20 — Gazdaságpolitikai hatásvizsgálati rendszer (Drucker-audit)

Javasolt új programpont: Intézményi eredményjelentés a tervezett műtétekre — a lombikcentrumok mintájára évente, intézményenként, kockázatkorrekcióval és esetszám-jelöléssel közzétett szövődmény-, újraműtéti és visszavételi arány a legnagyobb volumenű tervezett műtétekre, hosszabb távon a betegek által jelentett kimeneti mérőszámokkal kiegészítve, a NEAK és az EESZT adataiból — az Egészségügy területre.

6.7 Források jegyzéke

Sajtóforrások (MIAK sajtómonitor, 2026. szeptember 27. — 2. téma):

Tudásbázis-hivatkozások (szakkönyvek):

  • 📖 Elias Mossialos, Govin Permanand, Rita Baeten, Tamara Hervey (szerk.): Health Systems Governance in Europe — The Role of European Union Law and Policy
  • 📖 Hans Okkels Birk és szerzőtársai: Denmark: Health System Review (Health Systems in Transition, 2024)
  • 📖 Reinhard Busse, Niek Klazinga, Dimitra Panteli, Wilm Quentin (szerk.): Improving Healthcare Quality in Europe

MIAK-belső anyagok:

  • MIAK szakpolitikai terület: Egészségügy (programpontok; programpont ID: E2, E3, E6)
  • MIAK szakpolitikai terület: Demográfia (programpontok; programpont ID: DM2)
  • MIAK szakpolitikai terület: Gazdaság (programpontok; programpont ID: G1, G20)
  • MIAK sajtómonitor, 2026. szeptember 27. — 2. téma, pontszám: 82/100

Kiegészítő nyilvános adatforrások:

  • Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) — várólista-nyilvántartás és finanszírozási adatok
  • Humánreprodukciós Igazgatóság — a 2024–2025. évi intézményi eredményességi összehasonlítás
  • Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT)

Generálási metaadatok

  • Bemeneti sajtómonitor: MIAK sajtómonitor, 2026. szeptember 27.
  • Generálás dátuma: 2026. szeptember 27. 08:15 CEST
  • Felhasznált tokenek (összesen): 189000 (lásd frontmatter tokens_breakdown)

Kapcsolódó korábbi elemzéseink