I. rész — Helyzetkép

A 24.hu 2026. szeptember 2-án tette közzé — a Telex ugyanaznap átvette — annak a közérdekű adatigénylésnek az eredményét, amelyben a szerkesztőség az előző kormány év eleji, nem nyilvános kormányhatározatait kérte ki. A Miniszterelnökség 55, Orbán Viktor akkori miniszterelnök aláírásával ellátott dokumentumot adott ki: azokat, amelyek nyilvánosságra hozatala a kancellária megítélése szerint nem ütközik nemzetbiztonsági, honvédelmi vagy bűnüldözési érdekbe. A határozatok számozásából a lap arra következtetett, hogy további 28 dokumentum a felülvizsgálat után is zárt marad. A kiadott anyagok túlnyomó része pénzosztásról és költségvetési átcsoportosításról rendelkezett; az összesített nagyságrend meghaladja az 500 milliárd forintot, és a döntések java része az áprilisi országgyűlési választást megelőző hónapokban született. A kedvezményezettek között cégek, alapítványok, egyesületek és kulturális szervezetek szerepelnek — a nagyobb tételek közül kiemelkedik a Vajda-Papír Kft. dunaföldvári beruházásának megítélt több mint 11,5 milliárd forint (nagyobb részt 2027-es esedékességgel), egy legfeljebb 308 millió forintos egyházi ingatlanvásárlás támogatása, valamint egy bruttó 7,248 milliárd forintos brüsszeli ingatlanvásárlás, amely a HVG információi szerint végül meghiúsult. Ligeti Miklós, a Transparency International jogi igazgatója szerint az előző kormány ezzel a gyakorlattal a saját maga által hozott rendelkezéseket sem tartotta be.

A történet előzménye jogtechnikai, és ez teszi a témát szerkezetivé. A kormányhatározat a magyar közjogban nem jogszabály: a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény rendszerében a Kormány normatív határozata közjogi szervezetszabályozó eszköz, amely a Kormányt és az irányítása alá tartozó szerveket kötelezi, de az állampolgárokra nézve általános magatartási szabályt nem állapít meg. A most napvilágra került, pénzosztásról rendelkező határozatok java része ráadásul nem is normatív, hanem egyedi döntés. Egyik kategória sem esik ugyanazon kihirdetési követelmény alá, mint egy törvény vagy egy rendelet, és „nem nyilvános" minősítéssel a Magyar Közlönyben való közzététel elmaradhat; az ún. 2000-es sorszámtartomány évek óta erre a célra szolgál. A döntés jogi formája tehát a legkevésbé kötött, a költségvetési következménye viszont bármekkora lehet — ez az aszimmetria a rendszer működési hibája, nem mellékhatása.

A MIAK olvasata ezért nem a leleplezésre épül. A most kiadott dokumentumok az előző kormányzati ciklust minősítik, de a jogi lehetőség, amely lehetővé tette őket, változatlanul fennáll, és ma a jelenlegi kormány rendelkezésére áll. Ruff Bálint, a Miniszterelnökséget vezető miniszter szeptember 1-jén jelentette be, hogy hamarosan nyilvánosságra hoznak nagyjából száz titkos határozatot — ez helyes lépés, de egyszeri gesztus, nem szabály. Egy egyszeri közzététel a következő kormány számára nem kötelező; egy jogszabályi kötelezettség igen. A probléma karaktere tehát nem az, hogy valakik visszaéltek egy eszközzel, hanem az, hogy a magyar közpénzrendszerben létezik egy eljárás, amelyben a döntés léte maga is titkolható — és ameddig ez így marad, minden kormány kísértésbe kerül.

II. rész — Szakkönyvi megalapozás

A jelenség három szakirodalmi kereten keresztül érthető meg. Robert Klitgaard (amerikai közgazdász, korrupciókutató, a Controlling Corruption szerzője) klasszikus megfogalmazása szerint a korrupció ott virágzik, ahol monopolhelyzet és mérlegelési szabadság találkozik az elszámoltathatóság hiányával. Ebben a hármasban a mérlegelési szabadság az a tényező, amelyet a szabályozás a leghatékonyabban tud csökkenteni — a nem nyilvános kormányhatározat viszont épp a tiszta, ellenőrizhetetlen mérlegelés esete. Susan Rose-Ackerman (amerikai jogász-közgazdász, a korrupció intézményi közgazdaságtanának egyik megalapozója) Corruption and Government című munkájában ehhez azt a döntő megfigyelést teszi hozzá, hogy az adatnyilvánossági jogszabályok önmagukban keveset érnek. A nyilvánossági jog üres marad, ha az állam eleve nem rögzít vagy nem publikál információt, illetve ha a formális szabály homályos. Szergej Gurijev és Daniel Treisman (közgazdász és politológus, az „információs autokrácia" fogalmának kidolgozói) Spindiktátorok című kötete azt magyarázza meg, miért éppen az információ feletti rendelkezés lett a 21. századi hatalomgyakorlás fő eszköze a nyílt kényszer helyett — a titkolt döntés nem melléktermék, hanem stratégia. A részletes szakkönyvi tárgyalás — szerzőnként, idézetekkel — a 6.4 Szakkönyvi részletezés szakaszban található.

III. rész — A MIAK konkrét javaslata

A MIAK négy mérhető intézkedést javasol, és mind a négy a jelenlegi kormányra is kötelező kellene legyen. Az álláspont kiindulópontja, hogy a nem nyilvános kormányhatározat intézményét nem kell megszüntetni — vannak valós esetek, amikor a döntés tartalma indokoltan zárt. A nyilvánosság elől viszont nem a tartalom, hanem a döntés léte és nagyságrendje van elrejtve, és ez indokolhatatlan.

3.1 Tételes, nyilvános jegyzék minden nem nyilvános kormányhatározatról (30 napon belül, kormányrendeleti szinten)

A Kormány rendeletben írja elő, hogy minden nem nyilvános kormányhatározatról a meghozatalától számított 15 napon belül nyilvános, gépi olvasható jegyzék készül. Ez négy adatot tartalmaz: a határozat sorszámát, a meghozatal dátumát, az érintett összeget és a kedvezményezett kategóriáját (gazdasági társaság, alapítvány, önkormányzat, egyházi jogi személy, központi költségvetési szerv). A jegyzék nem tartalmazza a határozat szövegét, sem a konkrét kedvezményezett nevét, ha annak zártságát a minősítés indokolja — de a döntés létezése, ideje és pénzügyi súlya nem minősíthető. Ez a megkülönböztetés az egész javaslat lényege: az állam mondhatja azt, hogy egy döntés tartalma bizalmas, de nem mondhatja azt, hogy a döntés nem történt meg. A MIAK A1 programpontja, a közpénz-dashboard, pontosan erre a hiányra íródott: a 100 millió forint feletti forráselosztásoknak gépi olvasható, nyilvános adatbázisban kell megjelenniük.

3.2 Taxatív minősítési indokok és kötelező lejárati idő (a jegyzék bevezetésével egyidejűleg)

A „nem nyilvános" minősítés ne szabad kormányzati mérlegelés kérdése legyen, hanem előre, tételesen felsorolt indokokhoz kötött: nemzetbiztonsági érdek, honvédelmi érdek, folyamatban lévő nemzetközi tárgyalás, folyamatban lévő bűnüldözési eljárás. Minden minősítéshez kötelező legyen megjelölni, melyik indok alapján történt, és minden minősítés kapjon lejárati időt — alapesetben tizenkét hónapot. A lejárat után a határozat automatikusan nyilvánossá válik, kivéve, ha a Kormány külön, indokolt döntéssel meghosszabbítja a zártságot; a meghosszabbítás ténye viszont ilyenkor is bekerül a 3.1 szerinti jegyzékbe. Ez a szerkezet Rose-Ackerman (lásd 6.4.2) megfigyelésére válaszol: a nyilvánossági jog akkor működik, ha a homályos, bármikor igazolható minősítési gyakorlatot pontos szabály váltja fel.

3.3 Az Állami Számvevőszék és a Költségvetési Tanács teljes körű hozzáférése (törvénymódosítással, 90 napon belül)

Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) és a Költségvetési Tanács kapjon jogszabályban rögzített, korlátozás nélküli betekintési jogot a nem nyilvános kormányhatározatok teljes szövegébe, a minősítés fennállása alatt is. Fontos elhatárolás: az ÁSZ nem szankcionál és nem „számoltatja el" a Kormányt — ellenőriz és jelent, a következtetéseket az Országgyűlés vonja le. A javaslat tehát nem új hatáskört ad, hanem a meglévő ellenőrzési funkcióhoz biztosítja a szükséges információt: az az ellenőrző szerv, amely a költségvetést vizsgálja, nem lehet elzárva a költségvetést érdemben módosító döntésektől. Ez a MIAK G1 programpontjához, az adatvezérelt költségvetéshez is közvetlenül kapcsolódik, hiszen a be nem sorolt, nem látható tételek épp a tervezhetőséget rontják.

3.4 Utólagos, összesített közzététel minden ciklus végén (az Országgyűlés részére)

Minden kormányzati ciklus végén — legkésőbb az alakuló ülést követő 90 napon belül — a Kormány terjesszen az Országgyűlés elé összesített kimutatást a ciklusban hozott összes nem nyilvános kormányhatározatról: darabszám, teljes pénzügyi nagyságrend, minősítési indokok megoszlása, és hogy ezek közül hány vált időközben nyilvánossá. Ez az intézkedés a leggyengébb kényszert alkalmazza a négy közül, de a leghosszabb hatóidejű: ha a kimutatás rendszeressé válik, az évek közötti összehasonlítás önmagában fegyelmező erő lesz. A MIAK G19 programpontja, a gazdasági döntéshozatal radikális átláthatósága ugyanezt a logikát követi az utólagos értékelés oldaláról.

A négy intézkedést egyetlen elv köti össze: a titkosság a tartalomra vonatkozhat, a létezésre nem. A magyar közpénzrendszer jelenlegi hibája nem az, hogy vannak bizalmas döntések, hanem az, hogy a nyilvánosság nem tudja megszámolni őket. Klitgaard keretében ez azt jelenti, hogy nem a mérlegelési szabadságot kell nullára csökkenteni — ez lehetetlen és nem is kívánatos —, hanem az elszámoltathatóságot kell mellé rendelni. Egy nyilvános darabszám és összeg mellett a mérlegelés megmarad, de mérhetővé válik; és ami mérhető, azt a következő választáson számon lehet kérni.

IV. rész — Várható hatások és kockázatok

Dimenzió Várható hatás Kockázat
Közpénzügyek A költségvetést érdemben módosító döntések teljes köre láthatóvá válik; a tervezhetőség javul A jegyzék adminisztratív terhet ró a Miniszterelnökségre, és rossz kivitelezés esetén formális marad
Közigazgatás A minősítés indokának megjelölése fegyelmezi a gyakorlatot A minősítési kategóriák tág értelmezésével a szabály kijátszható (pl. minden döntés „nemzetbiztonsági")
Ellenőrző intézmények Az ÁSZ és a Költségvetési Tanács a teljes képet látja, nem csak a publikált részt A hozzáférés kiterjesztése nem ér semmit, ha az ellenőrzés eredménye nem kap parlamenti következményt
Politikai verseny A szabály szimmetrikus: minden jövőbeli kormányra ugyanúgy vonatkozik Ha a jelenlegi kormány csak az elődje határozatait hozza nyilvánosságra, a lépés egyszeri politikai gesztusként fogy el

A fő mérlegelési kérdés a minősítési kategóriák tágassága. Ha a „nemzetbiztonsági érdek" fogalmát a gyakorlat kiterjesztően értelmezi, a tételes jegyzék üres marad, és a reform papíron teljesül. Ezt két dolog akadályozhatja meg: a minősítési indok kötelező megjelölése (mert az utólag számonkérhető) és a lejárati idő (mert egy tizenkét hónap múlva nyilvánossá váló döntést nehezebb megalapozatlanul minősíteni). A javaslat akkor billen kockázat-oldalra, ha a jegyzéket bevezetik, de a lejárati időt nem: ilyenkor a nyilvánosság megtudja, hogy a döntések léteznek, de soha nem tudja meg, mi volt bennük — ez rosszabb a jelenlegi állapotnál, mert legitimálja a zártságot. A négy intézkedés együtt működik; kettő önmagában nem.

V. rész — Mérhetőség és összegzés

5.1 Mit érdemes követni? (javasolt KPI-k)

A MIAK az alábbi teljesítménymutatókat (KPI-ket) javasolja. Ezek javasolt mutatók, nem kormányzati vállalások.

  • A nem nyilvános kormányhatározatok éves darabszáma és összesített pénzügyi nagyságrendje. Ez az egyetlen mutató, amelyből egy év múlva eldönthető, hogy a rés bezárult-e. Ha a szám nem csökken, a reform formális maradt.
  • A minősítési indokok megoszlása. Ha az esetek több mint felére „nemzetbiztonsági érdek" van megjelölve, a kategória kiterjesztő értelmezése zajlik.
  • A lejárati idő után ténylegesen nyilvánosságra hozott határozatok aránya. Érdemes 90 százalék fölötti arányt célnak tekinteni; az ez alatti érték a meghosszabbítás rutinszerű használatát jelzi.
  • Az ÁSZ nem nyilvános határozatokra kiterjedő ellenőrzéseinek száma és megállapításai. A hozzáférés akkor ér valamit, ha él is vele az ellenőrző szerv.

5.2 Összegzés

A MIAK kérése a jelenlegi kormányhoz szól, nem az előzőhöz: a bejelentett száz határozat egyszeri közzététele mellé kerüljön oda a szabály is. Egy kormányrendelet a tételes jegyzékről és a lejárati időről, valamint egy törvénymódosítás az ellenőrző szervek hozzáféréséről együtt kevesebb mint fél év alatt megalkotható. A nyilvánossághoz pedig annyi a kérés, hogy a történetet ne az összegnél tegye le: az 500 milliárd forint egy ciklus mérlege, de a rés, amely lehetővé tette, minden ciklusban ugyanott van.

A MIAK alapértékei közül itt az átláthatóság és az elszámoltathatóság mozog, és fontos látni, hogy a kettő nem ugyanaz. Az átláthatóság önmagában adat: megtudjuk, hogy 55 határozat született. Az elszámoltathatóság az, ami ebből következmény lesz — hogy az ÁSZ meg tudja vizsgálni, az Országgyűlés meg tudja tárgyalni, a választó pedig figyelembe tudja venni. A most napvilágra került dokumentumok azért érdemelnek szabályozási választ, mert az átláthatóság ebben az esetben egy adatigénylés véletlenén múlott — és ami egy szerkesztőség kitartásán múlik, az nem intézmény, hanem szerencse.

VI. rész — Indoklások és további források

6.1 A sajtó keretezése spektrumonként

A balliberális és közéleti sáv vitte a témát, és a két vezető anyag munkamegosztásban dolgozott. A 24.hu a saját adatigénylésének eredményét közölte, és a keretezés középpontjába a szabályszegést állította — a lap felütése szerint az előző kormány a saját maga által hozott szabályokat sem tartotta be, a szakértői megszólaló pedig ezt jogi minősítéssel is alátámasztotta. A cikk teljes szövege előfizetéshez kötött; a nyilvánosan elérhető rész a lead, a módszertan és a szakértői álláspont ismertetéséig tart. A Telex ugyanaznap saját feldolgozásban vette át az anyagot, és a hangsúlyt a konkrét tételekre helyezte: a dunaföldvári beruházás, az egyházi ingatlanvásárlás és a meghiúsult brüsszeli ingatlanvétel részletei nála olvashatók a legrészletesebben. A Népszava a lead szintjén a Transparency International álláspontját emelte ki, hogy a 2000-es határozatok ilyen használata jogszerűtlen (csak cím-szintű hivatkozás).

A gazdasági sáv nem ehhez az ügyhöz kapcsolódva, hanem párhuzamosan hozott egy tematikusan rokon anyagot: a Portfolio a Közbeszerzési Hatóság kazári bölcsődeberuházás-ellenőrzéséről számolt be, amelyben az ellenőrzés tizenegy ponton talált jogsértésgyanút egy nettó 500 millió forintos, teljes egészében uniós forrásból megvalósult beruházásnál. Ez a keretezés a mikroszintet mutatja ott, ahol a másik két lap a makroszintet: az egyik oldalon a százmilliárdos nagyságrendű, láthatatlan döntéscsomag, a másikon a helyszíni szemlén 240 literes helyett 93 literes hűtőszekrény. A kettő ugyanannak a hiánynak a két vége — a szerződéskövetés és a döntéskövetés egyaránt utólagos és esetleges.

A konzervatív sáv ezen a napon a témát nem hozta a top-fókuszba. Ez önmagában nem meglepő, mert az ügy közvetlenül az előző kormányzati ciklust minősíti, ugyanakkor a MIAK szempontjából épp ez a hiány adja a javaslat legfontosabb próbáját: egy szabály, amely csak az egyik oldal döntéseit teszi láthatóvá, nem reform, hanem eszköz. A 3.1–3.4 pontokban javasolt megoldás azért szimmetrikus, hogy erre a kifogásra ne legyen alapja egyik oldalnak sem.

6.2 Tények és adatok

Adat Érték Forrás
Kiadott nem nyilvános kormányhatározat 55 db 24.hu adatigénylése, 2026. szeptember 2.
Zárt maradó határozatok (a számozásból következtetve) 28 db 24.hu, 2026. szeptember 2.
Az érintett teljes összeg nagyságrendje 500 milliárd forint felett 24.hu számítása, 2026. szeptember 2.
Vajda-Papír Kft., dunaföldvári beruházás 11,5 milliárd forint felett (nagyobb részt 2027-es esedékességgel) Telex, 2026. szeptember 2.
Egyházi ingatlanvásárlás támogatása legfeljebb 308 millió forint Telex, 2026. szeptember 2.
Brüsszeli ingatlanvásárlás (meghiúsult) bruttó 7,248 milliárd forint Telex / HVG, 2026. szeptember 2.
A bejelentett nyilvánosságra hozandó titkos határozatok száma mintegy 100 db Ruff Bálint bejelentése, 2026. szeptember 1.
Kazári bölcsőde: uniós forrásból megvalósult beruházás nettó 500 millió forint, 12 férőhely, 11 pontban jogsértésgyanú Közbeszerzési Hatóság közleménye, Portfolio, 2026. szeptember 1.

Módszertani megjegyzés a fenti számokhoz: az 500 milliárd forint feletti nagyságrend a szerkesztőség saját összesítése az 55 kiadott dokumentum alapján. A 28 zárt határozat pénzügyi tartalma nem ismert, tehát a teljes összeg ennél magasabb is lehet — de ezt a mai adatokból megállapítani nem lehet, és a MIAK sem becsüli meg. Ez a bizonytalanság maga az érv a 3.1 szerinti tételes jegyzék mellett.

6.3 Szakpolitikai vetületek

  • Átláthatóság és korrupcióellenes politika (programpontok) — a 100 millió forint feletti forráselosztások gépi olvasható, nyilvános közzététele (programpont ID: A1) és a közbeszerzési anomáliajelzés, amely a kazári esethez kapcsolódik (programpont ID: A2);
  • Gazdaság (programpontok) — az adatvezérelt költségvetés és a be nem sorolt kiadási tételek arányának csökkentése (programpont ID: G1), valamint a gazdaságpolitikai döntéshozatal utólagos, nyilvános értékelése (programpont ID: G19);
  • Közigazgatás és e-kormányzat (háttéranyag) — a közjogi szervezetszabályozó eszközök és az egyedi kormányzati döntések rendszere, amelybe a kormányhatározat tartozik.

6.4 Szakkönyvi részletezés

6.4.1 Robert Klitgaard: Controlling Corruption

Klitgaard alapmegfigyelése szerint a korrupció feltételei szerkezetileg leírhatók, és ezért szabályozással befolyásolhatók. A könyv egyik betétje épp azt a kérdést járja körül, hogy több szabály vezet-e kevesebb korrupcióhoz, és a válasza differenciált:

„Vegyük szemügyre azokat a feltételeket, amelyek mellett a korrupció virágzik: monopólium plusz mérlegelési szabadság, az elszámoltathatóság hiányában."

Klitgaard ehhez rögtön hozzáteszi, hogy a szabályok nem eleve jók vagy rosszak a korrupció szempontjából: egy szabály létrehozhat monopolhelyzetet, de csökkentheti is a mérlegelési szabadságot, és könnyebbé teheti az elszámoltatást. A nem nyilvános kormányhatározat esetében mindhárom tényező a rossz irányba mutat egyszerre. A döntés monopóliuma a Kormányé, a mérlegelés korlátlan (nincs pályázati kritérium, nincs versenyeztetés), és az elszámoltathatóság nulla, mert a döntés léte sem ismert. Ez magyarázza, miért nem elég a MIAK javaslatában a nyilvánosságra hozatal ígérete: Klitgaard keretében a hatékony beavatkozás nem a szándék, hanem a szerkezet megváltoztatása — és a 3.1 szerinti jegyzék pontosan a harmadik tényezőt, az elszámoltathatóságot állítja vissza anélkül, hogy a kormányzati mozgásteret elvenné.

📖 Forrás: Robert Klitgaard: Controlling Corruption

6.4.2 Susan Rose-Ackerman: Corruption and Government

Rose-Ackerman könyvének a közérdekű adatnyilvánossággal foglalkozó része a jelen ügy legpontosabb elméleti leírását adja. A szerző abból indul ki, hogy a nyilvánosság joga arra irányul, hogy a polgárok megismerhessék a döntések indokait, és megjelölhessék azokat, amelyeket a leginkább befolyásolhatott a korrupció vagy a részrehajlás. Ezután következik a kulcsmondat:

„Egy információszabadság-törvénynek azonban kevés az értéke, ha a kormányzat eleve nem gyűjt sok információt. […] Hasonlóképpen, a nyílt ülésre vonatkozó szabálynak kevés az értéke, ha a formális jog homályos, így bármely döntés igazolható."

A magyar helyzet ennek a mondatnak a mintapéldája. Az információszabadság-jog formálisan él — az adatigénylés végül eredményes volt —, de két ponton kiüresedik. Egyrészt a nem nyilvános határozatokról nem készül olyan összesítő nyilvántartás, amelyet ki lehetne kérni: az érdeklődő csak azt kérheti, amiről tud. Másrészt a minősítés indoka annyira tág, hogy szinte bármely döntés zártsága igazolható. A MIAK javaslatának 3.1 és 3.2 pontja pontosan erre a két résre válaszol — előbb legyen nyilvántartás, azután legyen szűk és megjelölt indok. Rose-Ackerman logikája szerint fordított sorrendben egyik sem működik.

📖 Forrás: Susan Rose-Ackerman: Corruption and Government — Causes, Consequences, and Reform

6.4.3 Szergej Gurijev – Daniel Treisman: Spindiktátorok

Gurijev és Treisman kötete azt a kérdést vizsgálja, hogyan változott a tekintélyelvű hatalomgyakorlás technikája a 20. századhoz képest. A szerzők szerint a mai vezetők nem a félelemre, hanem az információ feletti rendelkezésre építenek:

„A spindiktátorok tehát manipulálják az információkat, hogy a közvélemény szemében fokozzák a népszerűségüket, amit a politikai kontroll megszilárdítására használnak."

A könyv fogalma erre az „információs autokrácia", és a lényege nem a hazugság, hanem a láthatóság szabályozása: mi kerül a nyilvánosság elé, milyen formában és mikor. Ebben a keretben a nem nyilvános kormányhatározat nem adminisztratív kényelem, hanem a döntéshozatal egy részének kivonása a nyilvános térből — anélkül, hogy bármit le kellene tagadni. Ez az olvasat nem egy kormányra jellemző: a szerzők tétele épp az, hogy az információs eszköztár azért terjedt el, mert olcsóbb és kevésbé feltűnő, mint a nyílt kényszer. Ezért nem elég egy kormányzati gesztus a korábbi határozatok közzétételéről; a MIAK javaslata azért kötelező szabályt, jegyzéket és lejárati időt kér, mert az információs eszköz csak intézményi korláttal semlegesíthető, jószándékkal nem.

📖 Forrás: Szergej Gurijev – Daniel Treisman: Spindiktátorok

6.5 Nemzetközi összehasonlítás

A javasolt megoldás nem magyar különlegesség. Szlovákiában 2011 óta él az a szabály, hogy az állami szerződések csak a központi nyilvántartásban való közzétételt követően lépnek hatályba — nem szankció fenyeget a közzététel elmulasztásáért, hanem a szerződés egyszerűen nem érvényes, ami sokkal erősebb kényszer. Brazíliában a Portal da Transparência a szövetségi kiadásokat közel valós időben publikálja, kedvezményezetti bontásban. Rose-Ackerman a japán önkormányzati adatnyilvánossági rendeleteket hozza példaként arra, hogy a nyilvánosság milyen gyorsan hat: az intézkedés bevezetése után 22 helyi önkormányzat 30 százalékot meghaladó, további 14 pedig 10 százalékot meghaladó csökkenést jelentett a korábban nem ellenőrzött célra fordított közpénzek felhasználásában. A közös elem mindhárom esetben az, hogy nem az utólagos büntetésre, hanem az előzetes láthatóságra épülnek — ez az a mechanizmus, amelyet a MIAK 3.1 pontja a magyar kormányhatározatokra alkalmazna.

6.6 Kapcsolódó MIAK-programpontok

Átláthatóság és korrupcióellenes politika

  • A1 — Közpénz-dashboard
  • A2 — Közbeszerzési átláthatóság
  • A6 — Fékek és ellensúlyok megerősítése

Gazdaság

  • G1 — Adatvezérelt költségvetés
  • G19 — Radikális átláthatóság a gazdasági döntéshozatalban
  • G21 — Állami kiadások szisztematikus felülvizsgálata

Javasolt új programpont: Nem nyilvános kormányhatározatok tételes jegyzéke és lejárati ideje — az Átláthatóság és korrupcióellenes politika területre.

6.7 Források jegyzéke

Sajtóforrások (MIAK sajtómonitor, 2026. szeptember 2. — 3. téma):

Tudásbázis-hivatkozások (szakkönyvek):

  • 📖 Robert Klitgaard: Controlling Corruption
  • 📖 Susan Rose-Ackerman: Corruption and Government — Causes, Consequences, and Reform
  • 📖 Szergej Gurijev – Daniel Treisman: Spindiktátorok

MIAK-belső anyagok:

  • MIAK szakpolitikai terület: Átláthatóság és korrupcióellenes politika (programpontok; programpont ID: A1, A2, A6)
  • MIAK szakpolitikai terület: Gazdaság (programpontok; programpont ID: G1, G19, G21)
  • MIAK szakpolitikai terület: Közigazgatás és e-kormányzat (háttéranyag)
  • MIAK sajtómonitor, 2026. szeptember 2. — 3. téma, pontszám: 87/100

Kiegészítő nyilvános adatforrások:

  • Magyar Közlöny archívum — a kihirdetett kormányhatározatok sorszám-folytonossága
  • Transparency International Magyarország kutatásai; K-Monitor adatbázis
  • Közbeszerzési Hatóság közleményei és a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatai

Generálási metaadatok

  • Bemeneti sajtómonitor: MIAK sajtómonitor, 2026. szeptember 2.
  • Generálás dátuma: 2026. szeptember 2. 10:55 CEST
  • Felhasznált tokenek (összesen): ~178000 (becslés; lásd frontmatter tokens_breakdown)

Kapcsolódó korábbi elemzéseink